Kákics Együttes

A naplopó Tatu

a Los Andinos együttes zenés mesejátéka

los andinos kákics együttes gyerekműsorHősünk – az irigy, lusta, ám mégis szeretetreméltó hegyvidéki tatu – megszokott, nyugalmas hétköznapjaiba merő fordulat áll be.  A környezetében élő emberek / a halász, a pásztor és a szántóvető/ megelégelik henyélő, a mának élő magatartását, sőt a Hegy Szelleme elhatározza, hogy megleckézteti semmirekellő hősünket.
A Los Andinos együttes két tagjának az Andok lankáin játszódó legújabb zenés mesejátéka igazi élményt nyújthat az óvodások és kisiskolások számára. Nemcsak egy földrajzilag távoli tájra varázsolja a gyerekeket, hanem az élőzene segítségével megízlelhetik az ott élők életérzéseit.
A jellegzetes színvilágú viseletekben megjelenített figurák, könnyed humorral tarkított párbeszédeikkel, dalaikkal gombolyítják a cselekmény szálát, az Ellopott Láma c. ugyancsak Los Andinos mesejátékhoz hasonlóan.
A pergős, lendületes, és néhol lírai hangvételű dalokat az együttestől megszokott hangszerek kísérik. Megszólalnak a spanyol hódítás előtt már meglévő fúvós hangszerek, mint a zampona, azaz  a pánsíp; a quena néven ismert peremfurulya,  a szögletesre faragott misztikus hangú furulya, a tarka és az ütős hangszerek közül a nagydob, a bombo. Természetesen nem hiányzik a spanyolok által bevitt hangszer a gitár sem és az annak mintájára készült pengetős hangszer, a tatupáncélból készült charango.
A sokszínű mondavilágra épített történet szála a főszereplő jellemfejlődését mutatja be. Hősünk a semmittevés és a másokkal nem törődés kényelmes állapotából a saját kárán jut el a helyes útra.

Videó:

Fújd fel dudás a dudádat!
A Kákics együttes zenés gyermekműsora a magyar parasztság hangszereivel

los andinos kákics együttes gyerekműsorZenekar 1997-ben Székesfehérváron alakult. Fennállásuk óta arra törekedtek, hogy a dalokat a gyűjtési területükön ismert hangszerekkel szólaltassák meg. Ezért előszeretettel használnak méltatlanul „elfeledett” régi magyar népi hangszereket is
(pl.: a pásztorok bőrdudája, vagy a dél-alföldi tekerőlant).
Az elgépiesedő, mindent uniformizálni akaró, néphagyományainkat egy idejét múlt kor csökevényeinek felfogó világban – egyfajta ellenáramlatként –   fontosnak tartják hagyományaink tiszteletét, saját értékeinket, a kívülről hozott értékekkel szemben. Mivel a fentiek ápolására egyik kiváló eszköz a népzene, és a népzene szeretetének terjesztése, 2008 őszétől egy új, óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló műsort állítottak össze.

A gyerekek életkorához igazított műsorban játékos formában ismerkedhetnek meg déd- és ükszüleik korának jellegzetes népi hangszereivel (bőrdudával, tekerőlanttal, somogyi hosszúfurulyával, moldvai kavallal, hegedűvel, brácsával, bőgővel, stb.). Az előadásból nem hiányozhat a gyerekek által kedvelt műfaj a mese sem.   Meséik attól különlegesek, hogy muzsikusról, illetve hangszerről szólnak vagy zenei betétekkel gazdagítottak. Az egyik egy  dudásról szól akinek a keresztapja  maga az ördög volt és vizet fakasztottak egy szomorú faluban .A másik az egész Kárpát-medencében elterjedt, elveszett kecskéről szóló zenés mese, melyhez bátran hozzányúltunk: átültettük mai környezetbe, a gyerekek által ismert helyszínekre.
Műsoruk segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a gyerekek megismerkedjenek a magyar népzenével, valamint a magyar paraszti világ jellegzetes hangszereivel, s alternatívákat ismerő, és tudatosan választani tudó felnőttekké váljanak.

Gyere vélünk karikázni!

Régi idők falusi gyermekjátékai

Olyan népi gyermekjátékokat elevenítünk fel, melyek már a mai életünkből kiveszőben vannak. Ezeket a játékokat a gyerekek évszázadokon keresztül alakították, formálták a nagy Magyarország különböző vidékein. A réten, berekben, erdőben megtalálható alapanyagokból a gyerekek leleményessége formált használati tárgyakat. A legelterjedtebb ilyen anyag természetesen a fa volt. Kis átalakítással, faragással csuda dolgok, igazi játékok születtek. A falusi társadalom nem költött játékokra, hiszen a játék létrehozása is maga volt a játék része. Az alkotás öröme, a mai szóval kreativitás benne volt minden játékfolyamatban anélkül, hogy azt bármilyen célzott pedagógiai folyamat előidézte volna.

Ilyenek lesznek többek között a Hirci kondás, a Guncsázás vagy a Céka játék.
A Kákics együttes népzenei műsora és táncháza

„Uccu, pergő sarkantyú
Félre bánat, félre bú! ”

Ez az, vágjunk bele! Harsanjon a duda hangja, hadd cifrázza a prímás, húzza a bőgős és a kontrás! Bízzuk magunkat a magyar népzene elsöprő erejére, ami egykor erőt adott a munkához, bátorságot a párválasztáshoz és méltóságot az ünnephez.
Ha magyar, hát vígad! Ki sírva, ki nevetve. Akár Somogy országban, akár Rábaközben vagy Dél. Alföldön szóljon az ugrós, lassú vagy friss csárdás -egyet jelent: Mulatság van és ez nem tréfa!
Törekszünk arra, hogy erről meg ne feledkezzen a műsorainkra látogató nagyérdemű. A dalok közti tréfás összekötőkben, pedig észrevétlen évtizedeket utazhatunk vissza az áhított múltba, bepillanthatunk a korabeli mulatságok szénakazal-titkaiba és korcsma-történeteibe. Hát ürítsük poharainkat a múltbéliekre, s magunkra!
Aztán, ha már kellőképpen ott vagyunk, ahova indultunk, akkor jöhet a tánc!

 

Légy szociális és oszdd meg weboldalunkat!
This entry was posted in Gyerek műsorok and tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.